Saturday 24 September 2016

Nehéz téma

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem s dadog a szám.


Kicsit több, mint 2 éve, hogy Jammy teljessé tette a családunkat, boldogságunkat, szerelmünket. Hihetetlen kihívások elé állított minket, elérte a fizikai és szellemi képességeink határait, sőt, volt, hogy túl is tolta.

Életemben nem nevettem ennyit, soha nem sírtam ennyit, sosem voltam ennyire fáradt. Sosem tapasztaltam ekkora szeretetet, szerelmet. Tökéletes. Megvan a harmónia, vannak jó és rossz napok. Vannak könnyű és vannak kvanehéz napok. Vannak egyszerű és vannak piszoknehéz leckék amiket tanulunk, Jammy is, Tim is, én is.

Túl vagyunk két éven, lassan vége a gondolatolvasásnak, Jammy szinte mindent megért és bár még nem beszél, nagyon ügyesen adja tudtunkra, (hangokkal, mutogatással) hogy mit szeretne.

És akkor itt jön a leves: testvér! Legyen, ne legyen? Nagyon nehéz és ugyanakkor egyszerű a kérdés.
Ne legyen, végre elalszik cici nélkül is néha, végre kezd többet aludni 3 óránál, végre kezd érdeklődni a bili iránt, végre játszik akár fél órát is úgy, hogy én csak a távolból figyelem. Ne legyen, mert akarok én megint óránként ciciztetni? Akarunk mi megint gondolatolvasni, miért sír? Most, hogy kicsit kezd könnyebb lenni Jammyvel kimozdulni, akarjuk, hogy megint hat tonnás pelustáskával mozdulhassunk csak ki? Akarjuk, hogy a legkisebb feladat is minimum 20 perc előkészület legyen?

Igen, akarom. Igen, akarjuk. Legyen kistesó!

De félek. Rettenetesen. Félek a terhességtől, félek a szüléstől és félek az első időszaktól is. Félek, mert egy olyan országban vagyok, ahol bár beszélem a nyelvet, mégis van az a terület ami nem jön folyékonyan. Nem biztos, hogy százszázalékig el tudom majd magyarázni a védőnőnek, orvosnak, szülésznek, hogy éppen mit érzek, mi fáj, mi nyom, mi történik. Félek, hogy megint olyan sok lesz a görcsöm, hogy kanapéfogságon leszek az utolsó időszakban. Félek, hogy elveszítem a magzatot. Félek, hogy nem leszek képes Jammy mellett a felépülésre. Félek az éjszakáktól, mert Jammy még mindig nem alszik jól. Félek, hogy megtörik az a szerelem, ami most hármunkat összeszövi. Félek. Mindentől. Az agyam átmosta a dolgokat. Míg mások a legszebb és legjobb pillanatokra emlékeznek, én a legnehezebbre és legrosszabbra. Hogy mennyire fájt itt ott, amikor nőtt a baba a hasamban, hogy mennyire nehezen mozogtam az utolsó hetekben. A kórházi fuvarra, amikor késszerű fájdalmam volt és rettegtünk, hogy lehet, hogy elvesztettük Jammyt. Hogy közel két hétbe telt mire fel tudtam állni rendesen a császár után. Hogy milyen sok idő volt, mire egyedül fel bírtam emelni Jammyt, pedig csak kisbaba volt. Hogy mennyire megutáltam a szoptatást az első három nap alatt (aztán a szoptatási tanácsadó megmentette az életem kb).

Ilyenkor jönnek a barátok. Akiknek könnyezve írom le mindezeket. Csomóval a torkomban. Bátorítanak, nem én vagyok az első és egyetlen anyuka aki ezeket megéli. Valóban, nem lesz könnyű, sosem lesz az, mert miért lenne. Az egyik barátnőm azt kérdezte, mit éreznék, ha nem jönne össze a második gyermek. Ha próbálkoznánk, de nem esnék teherbe. Elgondolkoztam és arra jutottam, hogy nagyon elkeserednék. Elnevette magát és közölte, hogy "tehát akkor biztosan szeretnél még egyet!"

Igen, szeretnék. De félek. Valószínűleg, bár őszintén tagadtam Jammy után (eddig), mindig is szerettem volna legalább két gyermeket. Nem véletlen, hogy a babarucik nagyobb részét vákumzsákba tettem és csak azokat ajándékoztam el, amik nekem nem annyira tetszettek (kivéve amiket Pandának adtam, azokat imádom!).

Tudom, hogy Tim mellettem lesz, segít, ahogy most is, mint mindig. Most még félek. Túlságosan is. De bízom abban, hogy hamarosan felülkerekedek ezen, így vagy úgy.

Lesz testvér, de majd ha készek leszünk rá, ha én kész leszek rá. Ne kérdezd mikor.

Várjunk, oké, de meddig? Mikor leszünk kész rá? Mikor készülünk fel á eléggé? Van egyáltalán ilyen? Készen lenni még egy kölökre? Ha éppen most készen is lennék, 9 hónap hosszú idő, mi lesz ha amikor jönne, már nem érzem úgy hogy készen vagyok? Na nem mintha vissza lehetne fordítani, vagy le lehetne állítani a terhességet, hogy "jó akkor még kapsz pár hónapot gondolkodni, szólj ha folytathatjuk".

Nehéz ez a téma, még ha csak nyávogásnak is tűnik amiket leírtam. Nem szeretném tovább titkolni. Nem fogom nagy dobra verni, de ha összejön a kistesó, akkor szeretném, hogy a barátaim a kezdetetektől velem legyenek, mert szükségem van rá. Nem csak a harmadik hónaptól. Leszarom a babonát. Ha úgy alakulna, hogy nem marad velünk, akkor szeretném, ha a barátaim is segítenének feldolgozni azt. Ha minden flottul megy, akkor szeretném, ha velem örülnének. Nem lesz titok ha lesz.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

4 comments :

  1. Teljesen átérzem a félelmeidet, pedig nekem egy nagyon könnyű terhességem, szülésem volt, Balázs jó alvó lett, miután kinőtte a hasfájást, szóval legalább rossz emlékek nem nehezítik (nehezítették) ezt a döntést. De én is sok mindenről félek, leginkább a Balázzsal való kapcsolatomat féltem. Végülis egy tesó fenekestől felfordítja az életét, kevesebb időm és energiám lesz rá, stb. Fogalmam sincs, hogy készen áll-e arra, hogy tesója legyen, habár a babák érdeklik. De majd minden kérdésemre megkapom a választ április után. :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Köszönöm! :)
      Egyébként szerintem nincs olyan, hogy késznek érzed magad rá, ahogy te is írtad, lehet, hogy most igen, pár hónap múlva meg nem vagy pont fordítva. Én arra gondoltam, hogy lehet, hogy per pillanat nem lenne egyszerű Balázs mellett egy picivel és fordítva, de mire megszületik, Balázs nagyobb és okosabb lesz, plusz mindannyiunknak van ideje hozzászokni a gondolathoz (vagy nem). Szóval ha ennyire foglalkoztat a második gyerek kérdése, csak bele kell ugrani és bízni benne, hogy minden rendben lesz. :)

      Delete
  2. Menni fog, biztos vagyok benne! Szeretett vagy, és a szeretet ereje akkor lesz a legnyilvánvalóbb, amikor a test épp erőtlen. A megfelelő idő egy kistesóra talán pont akkor van, amikor már ennyire foglalkoztat. Hajrá!

    ReplyDelete