Amit nekem jelent

Karácsony. Szeretet ünnepe, ajándékok, forrócsoki, telehas, ölelések, puszik, boldogság.

Plusz egy fa.

Azon szerencsések közé tartozom, aki minden nap szeretve van. Aki akkor is szeretve van amikor nem érdemli meg, talán leginkább akkor, hiszen akkor van igazán szükségem rá. Amikor forrongó düh van bennem, mikor a legkisebb dolgon felhúzom magam, mikor a legenyhébb viccen is besértődöm.

Azon szerencsések közé tartozom, aki úgy van szeretve, ahogy neki tetszik. Úgy szeret, ahogy én őt. Lopott puszik, ölelések, simogatások. És nem, nem kopott el a "szeretlek" szó sem, pedig naponta legalább 10x elhangzik.

Apróságok, kedveskedések. Karácsony.

Az idei karácsony picit most több. Egy kis fűszer benne, hogy a fa alatt ajándék lesz... Van. Jammynek, Timnek és nekem is. Leszoktunk erről a vásárlási szokásról, mert gyűlöltem a vásárlást, az azzal járó stresszt, hogy vajon drágább e amit kapok mint amit adok. Szerencsére a családom ebben is támogatott így karácsonyra mindenki csinált valamit, csak saját készítésű ajándék került az asztalra, fa alá. Süti, lekvár, házikenyér, karácsonyi ebéd.

Ez lesz Jammy második karácsonya, de az első amire emlékszik majd. Nem bánom ha vágyik ajándékra majd a későbbiekben, de szeretném ha tudná, hogy a karácsony arról szól, hogy szeretjük egymást. Úgy mint az év minden napján, csak van benne egy kis fűszer. Arról viszont szó sem lehet, hogy csak akkor kap ajándékot ha jó volt, vagy viselkednie kell ha szeretne valamit. Szeretném jómodorra tanítani, de nem így. 

Szeretném ha olyan emberré válna, mint az apja. Kifogyhatatlan szeretet és hála a jóért. Remélem jó úton járunk ehhez.

Karácsonyi ajándék

Ma hihetetlen jó ajándékot kaptam a testvéremtől. Egészen felvillanyozott.

Hirtelen felindulásból - na meg persze hiányzik is a dög <3 - felhivtam. Rohadtul sokat dolgozik, így piszok mázli kell, hogy ráérjen és nem csak 3 perce.

Ma több mint 30 percet beszéltünk telefonon. Csacsogtunk, mintha minden nap csacsognánk. Nem lebegett felettünk a "csak pár percem van" bárd, szorongás, félelem és stressz mentes, önfeledt beszélgetés volt. Imádtam minden percét! Szó esett... Igazából annyira izgatott vagyok a boldogságtól, hogy nem is emlékszem mi mindenről beszéltünk, csak arra, hogy mikor felvette a telefont, őszinte öröm és meglepetés volt a hangjában.

Hiányzik. Korábban együtt laktunk, egy ház, külön lakás. Azóta mind a kettőnk élete megváltozott. Együtt laktunk, mégis alig láttuk egymást. Na ez azóta se változott. Ritkán láttam, amíg egy városban laktunk. De mégis ott volt. Egyikünk se nagyon erőltette a találkozót, nagyon mások lettünk. Én anya, ő férj. Én örültem ha kimozdultam, ő örült ha otthon lazulhatott. 

Bátyus és Jammy az esküvőn 

A magánélete jópár éve ismeretlen nekem, feleségét (már) nem ismerem. Egykoron közel álltunk, de annak egy dupla szakítás vetett valahol véget. Én az exemmel, sógornő meg velem. Azt a szálat én elvarratlanul lógni hagytam. Most marad a szívélyes beszélgetés.

De a tesóm veszettül hiányzik. Az a srác, akivel még egy Tescos bevásárlás is sírva röhögéssel telt. 

De megváltoztunk, felnőttünk. Nagyon keveset tudunk már igazán egymásról. De a mai beszélgetésünk nekem egy gyönyörű ékszer, amit költözés után véletlenül megtalálsz egy kabát zsebében vagy doboz alján.

A mai beszélgetést beteszem a fa alá. Szeretlek bátyus.

Fürdőszoba projekt

Kaptam egy fürdőszobát. Azaz elkértem. Ezt kidekorálhatom, Jammy nem fogja használni, mert ő (egyelőre) csak fürödni szeret. 

Adtam magamnak 50 font keretet, többet nem érdemes. Ez kb 20-22 ezer forint. 

De én nem értek az ilyenekhez, így segítséget kértem. Ki mástól, mint Marianntól, akinek az ízlését nagyon szeretem.

Íme az ő intelme:  

Minden nő egyedi, megismételhetetlen csodája a világnak. Ahhoz, hogy a hétköznapok taposómalmában legyen egy kis lehetőség ezt az egyediséget, megismételhetetlenséget megélni, önmagunk és családunk számára azt "pici pluszt" megadni, minden nap jól jön egy kicsi idő, mikor lelassulunk, és csak magunkkal foglalkozunk. Nem kell órákig csinálni - csak 100%-osan kell csinálni. Erre jó lehetőség az a kis idő, mikor magunkra csukjuk a fürdőszoba ajtaját. Ha nincs is sok idő, az atmoszféra lehet úgy kialakítva, hogy egy kis oázisba léphess. Minden helyiség attól egyedi, hogy olyan, ahogy NEKED tetszik - hogy mások mit szólnak hozzá, kit érdekel? Amikor te vagy ott, neked kell jól érezned magad - formáld hát az ízlésed szerint! Nem kell nagy változtatásokat végrehajtani, az igazi különlegesség mindig a részletekből áll össze. :) Költségkerettől függően lehet egyszerre vagy apránként összeszedni pár kiegészítőt. Sose köss kompromisszumot, kizárólag olyan dolgokat válassz, amik össze tudnak állni a boldogság szigetévé :) És nem kötelező mindent úgy elhelyezni, ahogyan a csomagoláson vagy a katalógusban szerepel: a választásokban és az elhelyezésekben a szíved vezesse a kezed - és sose félj változtatni, módosítani. NŐ vagy - csináld ÉRZÉSSEL!

(Érezhető, hogy ő Blogger, én csak pötyögök)

Eleinte narancssárga felé hajlottam, de a kerti levendula bokrok megihlettek. Mariann legnagyobb örömére a lila mellett döntöttem, ömlöttek is be az ötletek.

Így nézett ki az elején:

Apró lépésekben, de elkezdtem.
Első lépésként új fürdőszobaszőnyeget (8 font) tettem le:

Második lépés a cuki lila szappantartó, pohár készlet (11 font):

Harmadik lépés egy  falmatrica lett (6.46 font):

Ilyen lett: a WC melletti fal:

A zuhany melleti fal:

Zuhanyzó ajtaja:

Egyelőre nem tervezek többet rákölteni, talán később. Így most simán befért a büdzsébe. Jó érzés volt használni, egy kicsit otthonosabb, kicsit közelebb van így hozzám és nem utolsó sorban egy újabb indok a pletyizésre, netes vásárlásra, izgatott csomag várásra, kreatívkodásra és dekorálásra.

Köszönöm Mariann <3

Bagyi és Nagyi

Soha ilyen szépet még nem láttam.

Az ég szinte felhőtlen, pont ezért rettenetesen hideg is van. Szeretem az eget nézni, teljesen más az ég itt, mint Budapesten. Itt nincs fény szennyezettség, még utcalámpa sincs. Az összes csillag ragyog.

Ma felnéztem az égre és a nagypapimhoz szóltam: Ugye vigyázol Jammyre fentről? Imádnád, nagyon huncut. Mindenben megtalálja a játékot. Nagyika is ott van? Szuper, öleld meg a nevemben. Nagyon hiányoztok. Mind a ketten. Szeretlek titeket.

És akkor, az égen, a világ legszebb hullócsillagát láttam meg. Pont, mint a filmekben. Hosszú csóvája volt, sokáig mutatta magát.

Eltörött a mécses. Boldogság és szomorúság együtt. Nagypapi volt, tudom. Már nincs velem, de mégis.

Ülök a hintába és a sírás és nevetés között ingadozok. Nevetve sírok, sírva nevetek. 2010 márciusában hagyott itt. Vagy mégse.

Soha ilyen szépet még nem láttam.

Az iskola

A legutolso jatszohaz (toddler klubb) az iskolaban volt, emlekeztetve arra, hogy igertem egy posztot arrol is. Szoval ez a suli Grayriggben van, 3 percre (kocsival) tolunk. Jammy a negyedik eletevet betoltve kezdene itt. A suli par evvel ezelott a bezaras szelere kerult hala a korabbi igazgato toketlensegenek, hozza nem ertesenek. A jelenlegi igazgatono nemcsak hogy erti a dolgat de jol is banik a gyerekekkel, nyitott szemleletu, felvilagosult es eszmeletlenul szimpatikus is. Az egesz iskola gyermek kozpontu, jatek orientalt, jatekos tanulasra fokuszal, kis csoportokban vannak az orak. Odakat zengtek a kornyekbeliek de meg Lancasterben is ismerik. A lakhely miatt nekunk elvileg simaugy bekerulni de allitolag nehez. Van beszoktatasi idoszak, amikor hetente egyszer megy csak suliba a gyerek, ez altalaban a sulikezdes elotti nyari idoszak. Mi minden csutortoki jatszohaz utan idejovunk az udvarra jatszani. 

Ime a kepek:

 Elso terem, nagyobbaknak, kivetitovel, tv-vel;

Hatul a sarokban a laptop-szoba. Itt most azert van kupi, mert epp a betlehemezest gyakoroltak es itt oltoztek at.

Legkisebbek terme, ahol mi voltunk:

Adventi naptar <3

Hogyan keszits sunit...khm, ennyi is elegendo lenne, hogy idekuldjem :D

Minden fiok mas mas kincset tartalmaz, gyongyok, kulcsok, korongok....

Es az udvar. Ez az iskola mogotti terulet:

Keptelen vagyok betelni vele. Alig varom, hogy Jammmy idejarjon. De azert ne nojjon fel ilyen gyorsan!!! A tudat viszont jo, konnyiti talan majd (nekem) az egeszet, hogy tudom milyen helyre fog jarni. 

Az egyetlen zavaro a szomszed. Na nem a templom... Hanem a sirkert :/ de

Egy hónapja itt

Ami jó
Nincs szomszéd, nem kell aggódni hogy felébreszted a gyerekét vagy rosszkor porszívózol. Imádom a pár percre levő toddler klubbot. A környek olyan gyönyörű, mintha nyaralnánk valahol.

Amit szokni kell
Zöld víz, de meg lett mondva, ez van. A meleg víz reakcióba lép a csövekkel. Nem tetszik? Le kell cserélni minden csövet a házban. Erre, őszintén mondom, hogy nem állunk készen... A szél, itt nincs szellő, vagy orkán vagy semmi.

Ami hiányzik
Család és barátok, naná. De ezen felül hiányzik a kifli!

Nem tudok erről mélyebben írni még, tul friss, talán a következő hóforduló után.

Szertek itt élni, otthon érzem magam. Már volt 3-4 dejavu is. De egy picit magányos is vagyok de alig éltünk még itt.

Hinta

Elkezdett kialakulni egyfajta ritmusunk. Egyelőre főként Jammy körül forog a világ, de úgy sejtem, amíg el nem kezdődik a suli, addig ez így is marad. (Halkan mondom, hogy Jammynek van még 3 éve és suli...)

Reggel Tim ébred, felrakja a kávét főni, kiviszi a kutyát plusz újabban ugye kiengedi a csirkéket. Mire visszaér addigra általában már mi is lemegyünk Jammyvel.

Baba klubbosdiba

Ha csutortok, akor baba klubb!

Vigyázz, kész, tyúk

Már régóta eldöntöttük, hogy tyúkokat fogunk tartani. Főként tojás miatt, de Tim lát esélyt vágásra is. Ez a gondolat már Magyarországon érett meg, annyira, hogy rokonoktól is tyúkos könyvet kaptunk tavaly karácsonyra.

Pénteki naplemente

Pénteken volt eddig a legdrámaibb naplemente amióta itt lakunk.

Kilátás

Az első hét 2/2

Már egyre kevesebb a doboz, ki- és bepakoltuk a ruhák nagy részét, már főztünk és sütöttünk is.

Az első hét 1/2

Szóval az egész giccses és nyálas meg hihetetlen.

Bekoltoztunk

Eljött a nagy nap. Stresszesebb volt, mint valaha hittük volna, de mind a 257 doboz megérkezett.

Szerda

Picit szitált az eső, de el kellett menni a bankba, hogy elutalhassuk az utolsó vételár részletet (yihaaaaa).

Mire végeztünk elállt az eső, így megpróbáltuk felfedezni, hogy hol lehet játszoház Garstangben. Egyszer csak észrevettük, hogy az egyik helyen gyerekek rohangálnak így bekopogtunk.

Kiderült, hogy itt, csak szerdánként ugyan, egy totyogó klub van éppen folyamatban és £1 a belépő. De mivel mi nem lennénk rendszeresen ott így ez most ingyen van és pont elkészült a kávé meg a tea, fáradjunk be. Még a kávé és a tea is ingyenes. A jó szerencsét meglovagolva, cipőt le és irány a játékok. Kellett ez a gőz kieresztés Jammynek és annyira hálás voltam a lehetőségért, hogy a becsületkasszába bedobáltam a belépőt és az italok árát.

Jammy megint begyűjtött pár "awwww how cute" sóhajt, amire a szokásos csíkszem vigyorral válaszolt. Nem hitték el, hogy még nincs 15 hónapos, mert magasabb volt mint az egyik 2,5 éves... De nem mentem bele a minden gyerek más történetbe. Jah és a cukkerboraóm megpróbált megölelni egy kissé idegesebb természetű gyereket (talán, hogy lenyugtassa?) aki ezen elsírta magát. Egy szó, mint száz, jó volt. 

Az egyetlen zavaró dolog az volt, hogy mindenhol 'Jesus loves you ' plakátok lógtak. Nem is értettük sokáig, míg ki nem derült, hogy a szoba másik kijárata egy templom belsejébe vitt. 

Ja és nekem is sikerélmény, én vezettem haza!

Elrepültünk

Hát már nincs vissza. Landoltunk, megérkeztünk, új nap virrad stb stb.

Első repülő út úgy,  hogy Jammy igencsak mozgásképes.

A reptéren lévő játék sarok gyerekeknek nagyon jó! Azonnal be akart menni, leste a többieket az elején, lassan követte és figyelte morzsolgatva a kezeit, majd a végén már futkározott, mászott és sikítva nevetett.

A zombiketrechez kellett menni,  ahol hömpölygött a bokáig erő víz,  így Jammy ölben volt. De a sorban állás és a türelem nem Jammy kedvencei így nem volt más, állva kellett szoptatni, hogy ne sírjon. Mondanom sem kell, hogy végig azon aggódtam, hogy leszállítanak majd minket, mert sír.

4 sort szórakoztatott, előttünk egyet, mögöttünk kettőt és a mellettünk lévőt. Bedobta a csíkszem fogkrém reklám vigyort és már játszott is vele mindenki. Felállt az ölembe és kukucskál hátra. A motor mellett ültünk, így nem hallottam sokat, csak azt hogy gurgulázva nevet. Persze most is túlpörgött és lett kis baleset,  de semmi hosszútávú,  csak becsipte az ujját a pohártartóba. Nyilván, miután helyre állt a világ, újra elkezdte bedugni az ujját... Az egész 2,5 órás út alatt 10-15 percenként kért cicit. Fájt a foga, izgult, új emberek, stb... Nem volt könnyű.

Amikor bemondta a pilóta, hogy 20 perc és landolunk, na akkor  bealudt.

Tim nővére vett fel minket, Jammy kiguvadt szemekkel nézte, hogy hol a kormány, majd 10 perc után kezdett visszaaludni. Az éjjel nem volt egyszerű, de túl vagyunk azon is... Most pedig, hogy otthon érezzem magam Tim szülei hazában, főzök egy kávét és összekucorodok a kiscsaláddal.

(Képek később)

Két nap

Első nap jöttek és mindent bedobozltak, kivéve a babaszéket és a pelenkázót. 9-kor pontosan megjelentek, egy kávét felajánlottam nekik, ezen felül egyszer álltak meg ebédelni és 3/4 5-ig keményen dolgoztak.

Buborék fólia, papirdoboz, csomagolópapir a törékeny köré. Még most is hallom a ragtapasznak azt az erős hangját p, amikor húzzák a doboz illesztéseken. Egyszerre 4 szobából,  4 pasi dobozolt.

Második nap felcimkeztek mindent és bepakolták egy kis teherautóba, onnan meg egy nagyba az utcán. Onnan raktárba, onnan kamionba és már talán el is indultak. Azt mondták 2 hét kell nekik.

Jammy eleinte nem viselte jól, a nagy bácsik eltették az összes játékot. De egy gyermek fantáziájának csak a felnőttek szabhatnak határt... Világ közepe lett a seprű, az üres doboz űrhajóvá vált de még az üres ragasztószalag gurigàja is kacagásra késztette. 

Na és persze, minden szekrény alatt találtunk kislabdát.

Annak ellenére, hogy már nagyon várjuk, hogy beköltözhessünk az új otthonunkba, azért csak összeszorult a torkunk.