Velunk is mi van...

Ugy irnek magunkrol is, de nem tudom mit. Marcius ota itthon vagyunk, azota csak hozzank jottek paran, a kertbe, es egyszer mentunk baratokhoz, kertbe. Mikor minden ujra nyitni kezdett, akkor elmentunk egy mini allatkertbe nagyszulokkal, maszkkal, kezfertotlenitovel, sajat kajaval. Bizarr az egesz. Boltba ugy jarunk hogy csak friss arut veszunk, a tobbit click-and-collect alapon.

Ecetes hagyma

Életemben először csináltam ecetes lilahagymát. Mindig apu szokta. Nem tudom mikor kezdődött a mánia de savanyúság függő vagyok. Gyöngyhagyma, uborka, töltött paprika, cékla... Mindig hamarabb fogyott el, mint a kaja. Most véletlenül rábukkantam egy apró zacsi lilahagymára, amit krumplinak hittem. Nem szerettem volna várni, míg ránk rohad, majd kidobni így írtam apunak írja le, ő hogyan csinálja. 

Egy korszak vége

Abbahagytam. Bűntudattal, szaranya érzéssel, de 26-án hajnali 3-kor megérett bennem a végleges döntés. Ennyi volt. Nincs több. 3-kor, egy jó másfél órás szoptatás után már kiabáltam Jammyvel, hogy aludjon már. Sehogy sem volt ez már jó.

Nehéz téma

Nem mondhatom el senkinek,

Elmondom hát mindenkinek.

Elmondom én, elmondanám,

De béna a kezem s dadog a szám.

Jammy és az alvás

Voltak esték, amikor 14 alkalommal keltett Jammy. Sírva, csak cici nyugtatta meg. Napközben jelenleg ugrál az egy és két alvás között, de már leginkább csak egyszer alszik.

Én kezdtem nagyon türelmetlen lenni, nem bírtam a strapát, már már depressziós voltam. Valamit változtatni kellett. Nem vagyok híve a ridegtartásnak, még a tyúkoknál se, így a "hagyd sírni, majd megtanulja" elv szóba se jöhetett. Amúgy se vagyok híve annak, hogy hagyjam sírni a kisfiam, ha sír akkor ha ég a ház is, ott vagyok neki és megnyugtatom. Egyetlen egy képem van róla, amikor sír, mert megijedt a fényképezőgéptől mikor Tim fogta és a sorozat fotózás utolsó képén már sírt. De az se publikus kép, tudatosan. Úgyis mindenki tudja, hogy vannak jó meg rossz napok, szokott Jammy is sírni, mint minden gyerek, küzd és tanulja az érzelmeket. Felnőtt embernek is nehéz kontrollálni, hát még nekik... Na de jól elkanyarodtam. Szóval nem hagyjuk sírni. Van, hogy ölben sír, szeretet veszi körbe de sír, mert nem hagyom, hogy például beleugorjon a kispatakba. Ölelés, szeretet veszi körbe és előbb-utóbb megnyugszik, a fő, hogy olyankor az a prioritás, hogy mellette legyek én vagy az apja. De hogy rácsukjam az ajtót? Na nem.

Winter bugs

Winter bugs, így nevezte a doki azt amivel küzdünk. Jamy második hete nem száz százalékos, de legalább sokkal jobban van mint egy hete. Mikor kérdeztük, hogy akkor ez fertőző? A válasz, ó igen. Akkor maradjunk bent, távol más gyerektől? Dehogy, ez a vírus kint van, ezen átesik mindenki.

Másfél év

Hogy hogyan telt a másfél éves nap? Ez a nap pont "pancake day"-re esett így mi más is lehetne a reggeli... Annyira nem nyűgözte le...

Reggeli után kapott egy xilofont, amit azóta is ezerrel kalapál. 

Kipróbálta a zselét, ő választotta a kávézóban (vannak kifejezetten gyerek dobozok, ital, sajt, szeletelt gyümölcs, mini szendvics stbstb). Kissé gyanúsan nézte, de azért evett belőle.

Hazaérve végre elállt az eső így a kertben mászkáltunk. Hamar kilukadtunk a tyúkoknál. Bemászott a futtatóba, szórta nekik a kaját meg etette kézből. Aztán leült a veteményes szélére és hivogatni kezdte a tyúkokat. Tim megfogta Avocadot és odavitte, Jammy megölelte, jól megnézte közelről és simogatta pár percig. Aztán meg megpróbalta egyedül elkapni :)

Vacsira sütőtök levest csináltam, kétszer is evett belőle. Majd habfürdő, fogmosás és az izgalmak után elég hamar el is aludt.

Kettő és fél hét

Ennyit töltöttek itt a szüleim. Igencsak vegyes volt mindannyiunk számára. De főleg jó.

Jó, mert láttam őket 3 hónap kihagyás után,  miközben korábban heti egyszer biztosan találkoztunk. Jammyzhettek, mi meg egy kicsit hátradőlhettünk (volna, ha Tim nem fázik meg, ha nem kellett volna szirszarokat intézni,  ha Jammy nem lenne cicifüggő még mindig).

Fogadalmam

Nem szeretem az újévi fogadalmat. Semmilyen formában. De változtatni kell(ett). Na nem azon, hogy semmi cukor, minden reggel futás... Az még arrébb van bár igyekszem majd az egészséges táplálkozást magamnak is bevezetni, nem csak Jammynek.

Jammy kőkeményen a dackorszakban van, emellett fogzik és mozgásfejlődik, ergo semmit nem alszunk már 3 hete. Éjjel minimum 10x kel, sokszor visítva a fájdalomtól, van, hogy felébreszti önmagát úgy röhög (aztán persze sír). A lényeg, hogy hulla vagyok. Kevés a türelmem. De Jammy nem érdemli meg, hogy felemeljem a hangom. Nem azért csinál dolgokat, mert ő rossz, hanem mert tanul, tesztel és csibész. Az érzelmeket még felnőtt fejjel is nehéz kordában tartani, kontrollálni hát még egy gyermeknek aki még csak közel másfél éve él.

Én viszont a könnyen csattanó vagyok. Na nem ütném meg soha (egyszer egy icipicit ráütöttem a kezére, azaz félre akartam lökni de úgy elkezdett röhögni, hogy az azóta is játék), de az asztalra már odacsapok, vagy felemelem a hangom. Ha pedig akkor szól hozzám valaki amikor épp tantrumot tol Jammy és próbálom lenyugtatni, az valószínűleg egy lábbal megy haza.

Kaptam egy linket, ami megihletet. Ma aszerint próbáltam eljárni. Jammy legalább 3x dobott kisebb hisztiket és legalább 5x akartam kiborulni. A cikk tanácsait követtem. Befogtam a számat, vettem egy nagy levegőt és átgondoltam miért vagyok mérges (éppen a lapropon intéztem valamit, nem tudtam reggelizni, nem az történik ahogy én szeretném,  stb) és aztán elengedtem. Ha nem megy,  akkor majd máskor. A kicsi fiam épp azzal küzd, hogy megértse a saját érzéseit. Ez ijesztő, fárasztó és nehéz feladat. A szülei támogatása, segítsége kell. Ezek a gondolatok igazából pár másodperc alatt szaladnak át a fejemben, de mégis nagyon figyelni kell, hogy ne hesegessem el, hanem vigyem végig. Ha lelegyintem, nem gondolom át, akkor csattanok mert bennem marad a feszültség.

Sikerült ma végig csinálni kiakadás, felcsattanás nélkül. Pedig hulla fáradt vagyok. Talán emiatt még inkább. Nagyon sok koncentráció és önuralom kell hozzá. Tuti hogy lesz még asztalra csapás, felcsattanás vagy épp bokára fogok menni de ez lebeg majd a szemem előtt,  hogy még lehet csinálni. Gyengéden. A legmenőbb az egészben,  hogy mivel tudatosan gondoltam végig, nem maradt bennem elfolytott düh. A realizálás, hogy miért is vagyok mérges, sokat segített.

Szerencsés vagyok, hogy Tim mindenben mellettem van, hiszem hogy ez neki is jobb lesz, hisz a legtöbbet az ő torkára harapok.

Szülinapos

A harmincegyedik szülinap. Mennyi minden történt a harmincadik után, te jó ég. Ilyen fejjel keltem. Találtam ősz hajszálakat,  vannak új ráncok is...

Jammy már nagyfiús, szalad, csibész, ördög és pakol. Beköszöntött a dackorszak, kibújtak fogak, elfújt egy gyertyát (képletesen), a haja is kétszer le lett nyírva. Költözött háromszor két hónap alatt.

Bennem mi változott? Rengeteg. Az egész anyaság egy érzelmi hullámvasút. Jobb meg rosszabb időkkel. Több lettem, mégis ugyanaz. De mégsem. Bonyolult.

A szülinapot a szüleimmel töltöttük. Ötösben. Még egy hét és elmennek. Fura lesz nélkülük. De nekik ez itt túl csendes. Szerintem várják is a hazautat meg nem is.

Napos idő volt. Sétálni mentünk, de elcsesztem az időzítést. Jammy éhes lett az út közepén. Eltörött a mécses, egy darabig megnyugodott, jó volt a kaja kéznél de beindult az érzelmi lavina. Már akkor is sírt amikor nevetni akart.

Borzalmas időszak ez neked (is) drága Jammym, rájönni, mennyi érzés, érzelem van, hogy igenis lehetsz mérges arra, akit szeretsz, hogy ijesztő amikor megütsz dühből majd rájössz hogy ez fájt anyának és azt a fájdalmat te okoztad. Majd sírva bújsz, hogy védjelek meg. Van hogy én is sírok, van hogy én is stresszelek. Van, hogy bírom türelemmel. Ne haragudj rám, még én is tanulom ezt.

Otthon a kutya is állandóan a lábam alatt volt. Amikor már csak egy csepp volt a pohárban, megint átestem rajta, feladtam. Leültem a radiátorhoz és csak sírtam. Én ma már nem mozdulok. Arra kértem a többieket hogy legyen ez a nap csak egy hétfő, hogy legalább a "legyél boldog a szülinapodon" nyomás ne legyen rajtam.

Boldog vagyok alapvetően. Az időszak nehéz, amin átmegyünk. Van fent is és lent is. Tegnap kicsit lent volt. A nap végére azért jobb lett. De kellett hozzá egy kis bátorítás.

Mindenkinek máshogy nehéz, nekem így. Amitől szép az élet, attól nehéz is.

Szeretlek Jammy!

Karácsonyi ajándék

Ma hihetetlen jó ajándékot kaptam a testvéremtől. Egészen felvillanyozott.

Hirtelen felindulásból - na meg persze hiányzik is a dög <3 - felhivtam. Rohadtul sokat dolgozik, így piszok mázli kell, hogy ráérjen és nem csak 3 perce.

Ma több mint 30 percet beszéltünk telefonon. Csacsogtunk, mintha minden nap csacsognánk. Nem lebegett felettünk a "csak pár percem van" bárd, szorongás, félelem és stressz mentes, önfeledt beszélgetés volt. Imádtam minden percét! Szó esett... Igazából annyira izgatott vagyok a boldogságtól, hogy nem is emlékszem mi mindenről beszéltünk, csak arra, hogy mikor felvette a telefont, őszinte öröm és meglepetés volt a hangjában.

Hiányzik. Korábban együtt laktunk, egy ház, külön lakás. Azóta mind a kettőnk élete megváltozott. Együtt laktunk, mégis alig láttuk egymást. Na ez azóta se változott. Ritkán láttam, amíg egy városban laktunk. De mégis ott volt. Egyikünk se nagyon erőltette a találkozót, nagyon mások lettünk. Én anya, ő férj. Én örültem ha kimozdultam, ő örült ha otthon lazulhatott. 

Bátyus és Jammy az esküvőn 

A magánélete jópár éve ismeretlen nekem, feleségét (már) nem ismerem. Egykoron közel álltunk, de annak egy dupla szakítás vetett valahol véget. Én az exemmel, sógornő meg velem. Azt a szálat én elvarratlanul lógni hagytam. Most marad a szívélyes beszélgetés.

De a tesóm veszettül hiányzik. Az a srác, akivel még egy Tescos bevásárlás is sírva röhögéssel telt. 

De megváltoztunk, felnőttünk. Nagyon keveset tudunk már igazán egymásról. De a mai beszélgetésünk nekem egy gyönyörű ékszer, amit költözés után véletlenül megtalálsz egy kabát zsebében vagy doboz alján.

A mai beszélgetést beteszem a fa alá. Szeretlek bátyus.

Bagyi és Nagyi

Soha ilyen szépet még nem láttam.

Az ég szinte felhőtlen, pont ezért rettenetesen hideg is van. Szeretem az eget nézni, teljesen más az ég itt, mint Budapesten. Itt nincs fény szennyezettség, még utcalámpa sincs. Az összes csillag ragyog.

Ma felnéztem az égre és a nagypapimhoz szóltam: Ugye vigyázol Jammyre fentről? Imádnád, nagyon huncut. Mindenben megtalálja a játékot. Nagyika is ott van? Szuper, öleld meg a nevemben. Nagyon hiányoztok. Mind a ketten. Szeretlek titeket.

És akkor, az égen, a világ legszebb hullócsillagát láttam meg. Pont, mint a filmekben. Hosszú csóvája volt, sokáig mutatta magát.

Eltörött a mécses. Boldogság és szomorúság együtt. Nagypapi volt, tudom. Már nincs velem, de mégis.

Ülök a hintába és a sírás és nevetés között ingadozok. Nevetve sírok, sírva nevetek. 2010 márciusában hagyott itt. Vagy mégse.

Soha ilyen szépet még nem láttam.

Egy hónapja itt

Ami jó
Nincs szomszéd, nem kell aggódni hogy felébreszted a gyerekét vagy rosszkor porszívózol. Imádom a pár percre levő toddler klubbot. A környek olyan gyönyörű, mintha nyaralnánk valahol.

Amit szokni kell
Zöld víz, de meg lett mondva, ez van. A meleg víz reakcióba lép a csövekkel. Nem tetszik? Le kell cserélni minden csövet a házban. Erre, őszintén mondom, hogy nem állunk készen... A szél, itt nincs szellő, vagy orkán vagy semmi.

Ami hiányzik
Család és barátok, naná. De ezen felül hiányzik a kifli!

Nem tudok erről mélyebben írni még, tul friss, talán a következő hóforduló után.

Szertek itt élni, otthon érzem magam. Már volt 3-4 dejavu is. De egy picit magányos is vagyok de alig éltünk még itt.

Hinta

Elkezdett kialakulni egyfajta ritmusunk. Egyelőre főként Jammy körül forog a világ, de úgy sejtem, amíg el nem kezdődik a suli, addig ez így is marad. (Halkan mondom, hogy Jammynek van még 3 éve és suli...)

Reggel Tim ébred, felrakja a kávét főni, kiviszi a kutyát plusz újabban ugye kiengedi a csirkéket. Mire visszaér addigra általában már mi is lemegyünk Jammyvel.

Az első hét 1/2

Szóval az egész giccses és nyálas meg hihetetlen.

12 év

Az egész nap azzal telt hogy bezsákoltuk a maradék cuccokat és kidobáltunk mindenféle szart, ami "jó lesz majd valamikor, valamire". Szerintem simán tudtuk volna reanimálni Frankeinstein teremtményét...

Bepakoltunk két bőröndbe. Ennyi amit magunkkal viszünk. De Jammy miatt már múltkor is szűkös volt az én bőröndöm, de támadt egy világmegváltó ötletem: külön külön vákuumzsákba tettem Jammy és az én ruháimat, porszívóval kiszippantottam a levegőt és voila, befértem.

Aztán mikor már elindultunk a házból, belefutottunk Gyöngyibe. Újra eltörött az a mécses és egészen a vacsiig el -elpityeredtem. Gyöngyi az én egyik igaz Barátom, az a nagybetűs. Aki bárhol, bármikor, bármiben. Aki ha mérges vagyok, csak előveszi a baltát és a lapátot és megkérdezi "melyik f*sz volt az?". Aki.megtanitotta az olyan alapokat Jammynek, minthogy milyen hangot ad ki a süni meg a farkas <3
Szerencsés vagyok vele, nagyon. Szeretem őt, feltételek nélkül.

Az este érdekesen telt. Gomolygó érzésekkel... Szomorúság, izgatottság, félelem, megnyugvás.
12 éve nem aludtam a szüleim házában.
A radiátor hangja legalább ismerős volt, a szobám már iroda, igaz már a tesóm akkor lecsapott rá amikor kiköltöztem próbaidőre és egybenyitotta a saját szobájával. De Jammy élvezi a legjobban, pizsi után is vannak nagyszülők! :)

De ami igazán otthonná teszi a dolgokat erre a pár napra az az érzés, mikor Tim megfogja a kezem éjjel, olvasás közben megvakargatja a lábam, mikor random megölel mert van két perce.

A megnyugvást az adja, hogy tisztán érzem, hogy bárhol is legyek, ébredjek bármilyen ágyban/földön /kanapén, amíg Tim és Jammy velem van, abból a szobából otthon lesz.

Most aludnom kéne, de vonyit a gyerek, mert a farkas is vonyit, így inkább lemegyek, összebújok Timmel és egy bögre kávéval.