Szerda

Picit szitált az eső, de el kellett menni a bankba, hogy elutalhassuk az utolsó vételár részletet (yihaaaaa).

Mire végeztünk elállt az eső, így megpróbáltuk felfedezni, hogy hol lehet játszoház Garstangben. Egyszer csak észrevettük, hogy az egyik helyen gyerekek rohangálnak így bekopogtunk.

Kiderült, hogy itt, csak szerdánként ugyan, egy totyogó klub van éppen folyamatban és £1 a belépő. De mivel mi nem lennénk rendszeresen ott így ez most ingyen van és pont elkészült a kávé meg a tea, fáradjunk be. Még a kávé és a tea is ingyenes. A jó szerencsét meglovagolva, cipőt le és irány a játékok. Kellett ez a gőz kieresztés Jammynek és annyira hálás voltam a lehetőségért, hogy a becsületkasszába bedobáltam a belépőt és az italok árát.

Jammy megint begyűjtött pár "awwww how cute" sóhajt, amire a szokásos csíkszem vigyorral válaszolt. Nem hitték el, hogy még nincs 15 hónapos, mert magasabb volt mint az egyik 2,5 éves... De nem mentem bele a minden gyerek más történetbe. Jah és a cukkerboraóm megpróbált megölelni egy kissé idegesebb természetű gyereket (talán, hogy lenyugtassa?) aki ezen elsírta magát. Egy szó, mint száz, jó volt. 

Az egyetlen zavaró dolog az volt, hogy mindenhol 'Jesus loves you ' plakátok lógtak. Nem is értettük sokáig, míg ki nem derült, hogy a szoba másik kijárata egy templom belsejébe vitt. 

Ja és nekem is sikerélmény, én vezettem haza!

Elrepültünk

Hát már nincs vissza. Landoltunk, megérkeztünk, új nap virrad stb stb.

Első repülő út úgy,  hogy Jammy igencsak mozgásképes.

A reptéren lévő játék sarok gyerekeknek nagyon jó! Azonnal be akart menni, leste a többieket az elején, lassan követte és figyelte morzsolgatva a kezeit, majd a végén már futkározott, mászott és sikítva nevetett.

A zombiketrechez kellett menni,  ahol hömpölygött a bokáig erő víz,  így Jammy ölben volt. De a sorban állás és a türelem nem Jammy kedvencei így nem volt más, állva kellett szoptatni, hogy ne sírjon. Mondanom sem kell, hogy végig azon aggódtam, hogy leszállítanak majd minket, mert sír.

4 sort szórakoztatott, előttünk egyet, mögöttünk kettőt és a mellettünk lévőt. Bedobta a csíkszem fogkrém reklám vigyort és már játszott is vele mindenki. Felállt az ölembe és kukucskál hátra. A motor mellett ültünk, így nem hallottam sokat, csak azt hogy gurgulázva nevet. Persze most is túlpörgött és lett kis baleset,  de semmi hosszútávú,  csak becsipte az ujját a pohártartóba. Nyilván, miután helyre állt a világ, újra elkezdte bedugni az ujját... Az egész 2,5 órás út alatt 10-15 percenként kért cicit. Fájt a foga, izgult, új emberek, stb... Nem volt könnyű.

Amikor bemondta a pilóta, hogy 20 perc és landolunk, na akkor  bealudt.

Tim nővére vett fel minket, Jammy kiguvadt szemekkel nézte, hogy hol a kormány, majd 10 perc után kezdett visszaaludni. Az éjjel nem volt egyszerű, de túl vagyunk azon is... Most pedig, hogy otthon érezzem magam Tim szülei hazában, főzök egy kávét és összekucorodok a kiscsaláddal.

(Képek később)

Két nap

Első nap jöttek és mindent bedobozltak, kivéve a babaszéket és a pelenkázót. 9-kor pontosan megjelentek, egy kávét felajánlottam nekik, ezen felül egyszer álltak meg ebédelni és 3/4 5-ig keményen dolgoztak.

Buborék fólia, papirdoboz, csomagolópapir a törékeny köré. Még most is hallom a ragtapasznak azt az erős hangját p, amikor húzzák a doboz illesztéseken. Egyszerre 4 szobából,  4 pasi dobozolt.

Második nap felcimkeztek mindent és bepakolták egy kis teherautóba, onnan meg egy nagyba az utcán. Onnan raktárba, onnan kamionba és már talán el is indultak. Azt mondták 2 hét kell nekik.

Jammy eleinte nem viselte jól, a nagy bácsik eltették az összes játékot. De egy gyermek fantáziájának csak a felnőttek szabhatnak határt... Világ közepe lett a seprű, az üres doboz űrhajóvá vált de még az üres ragasztószalag gurigàja is kacagásra késztette. 

Na és persze, minden szekrény alatt találtunk kislabdát.

Annak ellenére, hogy már nagyon várjuk, hogy beköltözhessünk az új otthonunkba, azért csak összeszorult a torkunk.

12 év

Az egész nap azzal telt hogy bezsákoltuk a maradék cuccokat és kidobáltunk mindenféle szart, ami "jó lesz majd valamikor, valamire". Szerintem simán tudtuk volna reanimálni Frankeinstein teremtményét...

Bepakoltunk két bőröndbe. Ennyi amit magunkkal viszünk. De Jammy miatt már múltkor is szűkös volt az én bőröndöm, de támadt egy világmegváltó ötletem: külön külön vákuumzsákba tettem Jammy és az én ruháimat, porszívóval kiszippantottam a levegőt és voila, befértem.

Aztán mikor már elindultunk a házból, belefutottunk Gyöngyibe. Újra eltörött az a mécses és egészen a vacsiig el -elpityeredtem. Gyöngyi az én egyik igaz Barátom, az a nagybetűs. Aki bárhol, bármikor, bármiben. Aki ha mérges vagyok, csak előveszi a baltát és a lapátot és megkérdezi "melyik f*sz volt az?". Aki.megtanitotta az olyan alapokat Jammynek, minthogy milyen hangot ad ki a süni meg a farkas <3
Szerencsés vagyok vele, nagyon. Szeretem őt, feltételek nélkül.

Az este érdekesen telt. Gomolygó érzésekkel... Szomorúság, izgatottság, félelem, megnyugvás.
12 éve nem aludtam a szüleim házában.
A radiátor hangja legalább ismerős volt, a szobám már iroda, igaz már a tesóm akkor lecsapott rá amikor kiköltöztem próbaidőre és egybenyitotta a saját szobájával. De Jammy élvezi a legjobban, pizsi után is vannak nagyszülők! :)

De ami igazán otthonná teszi a dolgokat erre a pár napra az az érzés, mikor Tim megfogja a kezem éjjel, olvasás közben megvakargatja a lábam, mikor random megölel mert van két perce.

A megnyugvást az adja, hogy tisztán érzem, hogy bárhol is legyek, ébredjek bármilyen ágyban/földön /kanapén, amíg Tim és Jammy velem van, abból a szobából otthon lesz.

Most aludnom kéne, de vonyit a gyerek, mert a farkas is vonyit, így inkább lemegyek, összebújok Timmel és egy bögre kávéval.

Megint kaptunk képet

A kedves jelenlegi tulaj levelet küldött :
"This is the view from your new kitchen window tonight"

Hát csoda, hogy toporzékolunk? Már csak egy apróság van és letesszük a foglalót :)

Itt tartunk

Minden idegszálat széttépő stresszes nap után végre kisütött a nap. Megegyezés született.

ALÁÍRTUK A SZERZŐDÉST!

Viszont ez kicsit más Angliában, mint itt. Az aláírt szerződést futárral elküldtük az ügyvédünknek. Nála lesz amíg az eladó fel nem mutatja az általa már megigényelt, de még hiányzó papírt. Ezek után a két ügyvéd cserél aláírt szerződéseket (exchange of contracts) és mi akkor utaljuk a foglalót. Tehát egy kicsivel beljebb vagyunk de még mindig nem tudunk semmi biztosat.

Annyit azért jó tudni, hogy az eladó írt többször is,hogy midnent megtesznek, hogy gyorsan lemenjen a folyamat, és az először megbeszéltek alapján akarnak költözni. Azaz mi október 28-án költözhetünk be.

26 nap múlva. 26! /o\