Karácsony. Szeretet ünnepe, ajándékok, forrócsoki, telehas, ölelések, puszik, boldogság.
Plusz egy fa.
Azon szerencsések közé tartozom, aki minden nap szeretve van. Aki akkor is szeretve van amikor nem érdemli meg, talán leginkább akkor, hiszen akkor van igazán szükségem rá. Amikor forrongó düh van bennem, mikor a legkisebb dolgon felhúzom magam, mikor a legenyhébb viccen is besértődöm.
Azon szerencsések közé tartozom, aki úgy van szeretve, ahogy neki tetszik. Úgy szeret, ahogy én őt. Lopott puszik, ölelések, simogatások. És nem, nem kopott el a "szeretlek" szó sem, pedig naponta legalább 10x elhangzik.
Apróságok, kedveskedések. Karácsony.
Az idei karácsony picit most több. Egy kis fűszer benne, hogy a fa alatt ajándék lesz... Van. Jammynek, Timnek és nekem is. Leszoktunk erről a vásárlási szokásról, mert gyűlöltem a vásárlást, az azzal járó stresszt, hogy vajon drágább e amit kapok mint amit adok. Szerencsére a családom ebben is támogatott így karácsonyra mindenki csinált valamit, csak saját készítésű ajándék került az asztalra, fa alá. Süti, lekvár, házikenyér, karácsonyi ebéd.
Ez lesz Jammy második karácsonya, de az első amire emlékszik majd. Nem bánom ha vágyik ajándékra majd a későbbiekben, de szeretném ha tudná, hogy a karácsony arról szól, hogy szeretjük egymást. Úgy mint az év minden napján, csak van benne egy kis fűszer. Arról viszont szó sem lehet, hogy csak akkor kap ajándékot ha jó volt, vagy viselkednie kell ha szeretne valamit. Szeretném jómodorra tanítani, de nem így.
Szeretném ha olyan emberré válna, mint az apja. Kifogyhatatlan szeretet és hála a jóért. Remélem jó úton járunk ehhez.
No comments :
Post a Comment