Monday 30 November 2015

Hinta

Elkezdett kialakulni egyfajta ritmusunk. Egyelőre főként Jammy körül forog a világ, de úgy sejtem, amíg el nem kezdődik a suli, addig ez így is marad. (Halkan mondom, hogy Jammynek van még 3 éve és suli...)



Reggel Tim ébred, felrakja a kávét főni, kiviszi a kutyát plusz újabban ugye kiengedi a csirkéket. Mire visszaér addigra általában már mi is lemegyünk Jammyvel.

Reggeli, játék és szundi. Ébredés után ebéd, játék és szundi. Itt változó, hogy mikor hova megyünk, ha megyünk.

Vacsora és ahogy én hívom: pincsi-pancsi. Ez egy varázsszó. Ha kimondom akkor, legyen bármi a szitu, azonnal eldob mindent és megindul a furdokád felé. Ez 100%-ig Tim érdeme, mert az egész fürdés (fejmosást leszámítva) egy hatalmas játék.
A fürdőzés ideje alatt én feladatom, hogy előkészítem a pizsit, pelust, összepakolom az asztalt és kimegyünk Tücsivel sétálni, illetve újabban a tyúkok kapnak extra kaját az ólba éjszakára.
A séta alatt néha felhívom szüleimet, vagy csetelek egy gyorsat Dorisszal de az esetek nagy részében merengek. Ha nem tombol a hurrikán, akkor lassan sétálunk. Először körbesétáljuk a házat, majd átmegyünk a rétre és azt is körbesétáljuk. Szedegetek ágakat, amik kiszárítva pompásak gyújtósnak.


A rétről visszafelé pedig mindig beülök a rozoga hintánkba, amit az előző tulaj hagyott itt nekünk, azaz Jammynek. Öreg darab,  nem is babáknak való, igazi kapaszkodós hinta. 

Beültem akkor is,amikor olyan szembeszél volt, hogy nem mozdult a hinta előre, egy helyben állt. Beültem akkor is, amikor annyira esett, hogy kiáradtak a patakok az útra. Beültem akkor is, amikor a fű már ropogósra fagyott.

Ez az én csendes percem. Időjárás nem veheti el. Itt magam vagyok a gondolataimban, miközben nézem, ahogy Tücsi próbálja átszippantani a bárányokat a kerítés alatt.
Ilyenkor sok minden jár a fejemben vagy éppenséggel semmi. De semmi megváltó gondolat vagy mély filozófiai eszmefuttatás. Ahhoz nem vagyok elég bölcs sem tapasztalt.

Szimpla dolgok, mint például ma a tyúkok. Máris annyira imádom őket, hogy tervezni kezdtem a nagyobb házat nekik hatalmas futtatóval. Tegnap Annabell járt a fejemben. Felállt egyedül! Hiányzik, ahogy az anyja is. Azelőtt csak üres fejjel bambultam, mert nehéz éjszaka volt Jammyvel.

Mire visszaérünk addigra Jammy már olvas Timmel vagy fogócskázik, mikor melyikhez van kedve. És ha jól megy minden, viszonylag hamar elalszik


Szeretem a kis ócska hintát.

No comments :

Post a Comment